Tudnál egy kis felvilágosítást adni a Stonesour megalakulásáról és az ez idáig történtekrõl?
Corey Taylor: Ok. A zenekar '92-ben alakult, a csapatot én alapítottam a dobossal Joellel, a basszusgitáros Shawn már évek óta nagyon jó barátom volt, aztán 95-ben rátaláltunk Jimre. Persze írogattuk a számokat, amik nagyon tetszettek, de ugyanakkor nagy volt a nyomás. Úgy éreztem, hogy semmi sem történik, és ekkortájt ajánlották fel a slipknotos srácok, hogy csatlakozzam. Gyors ugrás: 2000-ben, amikor hazajöttem a japán turnéról, jött Joell, aki szintén gyerekkori jóbarátom, és megmutatta a Get Inside vázlatát. Bámulatos volt, úgyhogy neki is láttunk a munkának, és minden alkalommal, amikor haza jöttem, a dalokon dolgoztunk. Mindegy volt, hogy hol: a pincében vagy éppen a hálószobában, ott ahol éppen fel tudtuk venni a nótákat. A dolog akkor vált komollyá, amikor nekiláttunk a stúdiómunkáknak, felvettünk egy-két demót, aztán összehoztuk a csapatot. Négyen kezdtük, de valami hiányzott, úgyhogy elhívtuk Jimet. Elõször a régebbi Stonesour anyagot vettük fel, és ekkor jött a Stonesour név. A srácok már nem tudtak kibújni az alól, hogy ez legyen a nevünk! Onnantól kezdve, hogy kialakult a név, már pörögtek is a dolgok.

Van valami zenei háttered, és ez mennyire függ össze azzal, hogy zenei karriert futottál be?
Corey Taylor: Nem, nem hiszem, hogy lenne bármilyen ilyen jellegû hátterem. Az egyetlen családtagom, aki játszott valamilyen hangszeren, az a nagyapám, aki hegedült és gitározott. Tõle örököltem a jó fülemet. Azt tudni kell, hogy én teljesen hallás után játszom, sohasem tanultam zenélni. Aztán az is hozzátartozik a témához, hogy én mindig is a család feketebáránya voltam, úgyhogy elég furcsa lény voltam és vagyok a szemükben. Amikor azonban játszom nekik, azt mondják, hogy :"Hú, ez igazán jó!" Persze azt tanácsolták, hogy tanuljak tovább, és hogy jó ez a zenekar, de jó lenne ha kezdenék valamit az életemmel. Aztán jött a Slipknot, és rájöttek, hogy tovább nincs értelme a papolásnak. Végül is nem hátráltattak, egyszerûen csak aggódtak a jövõm miatt.

Az iskola éveid alatt is közöd volt a zenéhez. Szeretted az iskolát?
Corey Taylor: Utáltam iskolába járni, de az igaz, hogy mindig is tagja voltam a kórusnak és zenekarban is játszottam, jobban mondva tubáztam , méghozzá öt éven keresztül, és nagyon jól! Szóval tagja voltam a kórusnak, és az volt a legviccesebb, hogy nem a legjobb énekesként tartottak számon, hanem a leghangosabbként!:-) Azt ugye mindenki tudja, hogy az iskolai kórusokban a lányok vannak többségben, nálunk is kb.öt fiú volt…

Jellemeznéd általánosságban a Stonesour zenéjét, valamint elmondanád, mi a különbség a Stonesour és a Slipknot között?
Corey Taylor: Jelentõsen más, mint a Slipknot! Sokkal dallamosabb, persze meg van benne ugyanaz az energia, ami a Slipknotban, de ezzel be is fejezõdik: a Slipknot bizarr, kaotikus, a Stonesour viszont sokkal elmélkedõbb, aztán…sokkal, de sokkal mulatságosabb!:-) Aztán sokkal evilágibb, a Slipknot nagy részben arról szól, hogy kiûzzük magunkból azokat a démonokat, amik mindenkiben ott munkálkodnak. A Stonesour szövegvilága is más: kapcsolatokról, szerelemrõl, politikáról, vallásról szólnak a szövegek. Szerintem az emberek is észre fogják venni, hogy teljesen más, mint a Slipknot. Az a lényeg, hogy máshogy kell megközelíteni.

Mi az album célja? Karrier, bizonyítás stb.
Corey Taylor: Ó, ember, meg akarom hódítani az egész világot!:-) Egy szelet szeretnék lenni a nagy kenyérbõl! Meg szeretném mutatni, hogy bármit meg tudok csinálni! Azt, hogy mindenféle stílusban tudok énekelni, azt, hogy mindenféle számot meg tudok írni, és az akarok lenni, ami vagyok! Jó zenét akarok írni, és azt szeretném, hogy az emberek elismerjenek! Pont erre volt szükségem, ugyanis a Slipknot alatt kicsit kiégtem, leginkább az azt jellemzõ brutalitástól, tehát újra kellett mindent kezdenem: dalokat írni, akár egyszerûeket is! Itt van például a Bother, amiben csak gitár hallható. Rengeteg ilyen nóta született.

Akkor úgy néz ki, hogy 2002/2003 a Stonesour turné idõszaka lesz?
Corey Taylor: Egyértelmûen.

Mire számíthatunk?
Corey Taylor. Hasonlósan õrültek lesznek a koncertek, akár Slipknot esetében, de nem lesznek pörgõ dobcuccok, pirotechnikára se számítson senki. Egyszerûen az egész arról fog szólni, hogy öt srác felmegy a színpadra, és ünnepli a zenét a rajongókkal. Szóval dalokat adunk elõ, és megújult energiával nyomjuk a zenekart.

Meg tudnál osztani egy-két bizarr dolgot, ami elõfordult veletek turnékon?
Corey Taylor: (sokat eláruló nevetés) Hát, nem sok szépet tudnék mesélni!:-) Folyó dolgok…(még egy nevetés) No Comment!

Vallásosan neveltek? Esetleg ez megjelenik valamilyen formában a dalokban?
Corey Taylor: Nem igazán neveltek vallásosan. Amit egyedül megtudtam a lutherizmusról az az, hogy Luther volt az elsõ, aki az akkori vallási szervezet ellen fellépett. Templomba tíz éves korig jártam, valamilyen szinten ismerkedtem a vallással, de soha sem jelentet túl sokat számomra. Az emberek higgyenek abban, amiben hisznek, nincs egy helyes vallás. Ha van Isten, nem mondja meg senkinek, hogy melyik az, nem hiszem, hogy a közeljövõben küld valamilyen üzenetet. Persze ki tudja, lehet, hogy lenyúl egy kéz, és összeprésel, mint egy szõlõszemet… Én leginkább a családommal, a barátaimmal és azzal foglalkozom, amit csinálok.

Hiszel a természetfelettiben? Esetleg volt valamilyen élményed?
Corey Taylor: Nézd, amikor gyerek voltam, részem volt egy-két élményben, de sajnos nem ismétlõdtek meg késõbb. Hiszek benne, hiszek az energiában, magában a lélekben. Abban, hogy például, hogy valaki valahol ott hagyja az energiáját, mivel maga a lélek gyorsan kilép a testbõl, így az energiában nem tudatosul, hogy az kilépett, tehát látható marad, de a szellemekben és a többi szarságban nem hiszek.

Volt valamilyen karakter, akire felnéztél?
Corey Taylor: Mindig is sokféle zene érdekelt, Johnny Cashtõl kezdve Henry Rollinsig, vagy akár Bruce Dickinson. Minden jó énekesre felnézek, de úgy igazán senki nem volt rám hatással. Mindig is saját magam akartam lenni, maga Corey Taylor! Mindenkire hat más. Az biztos, hogy amit csinálok, azt jól akarom csinálni, és hagyni szeretnék valamit magam után az utókorra!